Egy szomorú hír
Engedtessék meg nekem, hogy néhány sorban emlékezzek Pesterzsébet önkormányzatának munkatársára Vibihál Károlyra aki az elmúlt héten ment el közülünk. Tenném mindezt azért mert sokat csatáztunk hol együtt hol egymással szemben állva hitünk szerint a kerület érdekében.
Munkája során kicsinek látszó de nagy szakértelmet, tudást és kitartást igénylő feladatok jutottak neki. Így nem őrzi majd emléktábla nevét a főváros valamelyik hídján. Viszont munkájának eredményével szinten minden erzsébeti találkozhat nap mint nap amikor dolgozni vagy bevásárolni indul.
Külön köszönet illeti azért mert széleskörű közlekedésszakmai, közigazgatási és szociológiai ismereteivel nem csak az önkormányzat de a civil szervezetek munkáját is önzetlenül segítette. Például az Észak-déli regionális gyorsvasút (EDR) tervét nélküle sosem sikerült volna ilyen precízen kidolgozni.
Egyik, őt leginkább visszaidéző történet amikor egy szombati napon összefutottunk a Tátra téri piacon és egy padra leülve megvitattuk a kerület ügyeit. A beszélgetés végét csak az a telefon jelentette ami az ebéd alapanyagának hollétéről tudakozódott.
Ha pedig vallásos lennék azt mondanám a mennyek országában megüresedett egy állás. Ezen állás betöltésére pedig kiválasztották az egyik legjobb (szak)embert.
kendi zsolt
|