Egy utazás tanulságai
Ha az ember hosszabb vonatútra készül, akkor legalább kettő helyi járattal előbb elindul a pályaudvarra, hogy biztosan odaérjen.
Nos a szerkesztő ennél óvatosabb volt, és három helyi járattal előbb elindult. Csakhogy a háromból az első kimaradt, a második pedig késve érkezett, a harmadikat senki sem látta.
De ez még mindig nem lett volna baj, ha nem akart volna mindenki felnyomakodni az amúgy is túlterhelt járműre. Így a menetidő a normális több mint kétszeresére nőtt.
De ez még mindig nem lett volna baj, mert így is a vonat indulása előtt oda lehetett érni a pályaudvarra. Mivel azonban jegy nélkül nem lehet utazni hát vásárolni kellett.
De ez még mindig nem lett volna baj, mivel szerencsére volt sok szabad jegyautomata. Ezek viszont azt közölték még be sem érkezett vonatra, hogy már elmenet és jegyet nem tudnak adni rá.
De ez még mindig nem lett volna baj, mert volt szabad pénztár. A pénztáros azonban közölte, hogy sorszámot kell húzni, anélkül nem lehet jegyet vásárolni.
Így a szerkesztő kezében a 71-es sorszámmal végignézhette miként megy el a vonata. Tehát várakozás közben eszébe jutott egy Albert Einstein idézet: "Csak két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. De a világegyetemben nem vagyok olyan biztos."
Az már csak hab a tortán, hogy a pályaudvaron a tájékoztató tábla mérete sosem volt arányban az induló vonatok számával. Így a vonat sokszor már elment, amikor felkerül az utastájékoztató-táblára.
kendi zsolt
|