Az álló utasokra ható erők 

 

 

Az álló utasokra ható erőket a köznyelv "rángatásnak" nevezi. Ez akkor következik be ha a jármű amin utazunk sebességet vagy irányt vált. Az álló utas számára minél nagyobb ez az erő annál inkább kell kapaszkodni, tehát annál kevésbé komfortos az utazás. Ezek értékelése gyorsulásméréssel lehetséges.

Ezeket az erőket tipikusan három csoportra osztjuk:

  1. MEK a menetiránnyal megegyező kitérés.
  2. NMEK a nem menetiránnyal megegyező kitérés.
  3. VK vertikális kitérés.

A behatás mértékének megítélése már nem ilyen egyszerű. A három mérőszám közül az NMEK paramétert kiemelt súllyal kell figyelembe venni. A három mérőszámot egy háromdimenziós ábrán kell feltüntetni. Azokon az xyz pontokat ahol az erőhatás gyakoribb a megjelenítésben sötétebb színt kell használni.

Ennek eredményeképp létrejön egy háromdimenziós ábra, aminek képét leginkább egy szem burgonya formájában kell elképzelni. A krumpli minél nagyobb annál kevésbé komfortos a jármű az utas számára

 

 

Részletes magyarázatok:

 

MEK: Ez az erő vízszintesen a menetiránnyal megegyezően hat az utasra. Jellegzetesen gyorsítás vagy fékezés idézheti elő, de statikus MEK hat emelkedőn vagy leejtőn történő haladáskor is.

NMEK: Ez az erő vízszintesen a menetiránnyal nem azonos irányban hat az utasra. Érétkét általában emelet súllyal szokták figyelembe venni, mivel ez a legkellemetlenebb az utas számára. Ennek oka, hogy a rendszeres MEK erőhatásokkal ellentétben az NMEK inkább váratlanul következik be, így az utasok ezeket természetellenesen nem lábbal történő kitámasztással hanem erős kapaszkodással kénytelenek kiegyenlíteni. Jellegzetesen irányváltoztatás idézheti elő.

 

VK: Ez az erő függőlegesen hat az utasra. Jellegzetesen az út egyenletlen pontjainál jelentkezik.

 

 

Budapest, 2006.01.20

Készítette: Kendi Zsolt (ÁK52 szervező).

 

Ha véleményed van keress meg minket elektronikus levélben!

 

Vissza az előző oldalra.